2012. július 27., péntek

1. fejezet

Péntek volt, ami egyet jelentett azzal hogy mindenki meg fog bolondulni. És igazam is volt. Fiú osztálytarsaim a hetedik óra végén már nem bírtak magukkal. Köpöcsöveztek, ordibáltak. Végül Tölgyessy tánarnő feladta:
-Rendben. Az órának vége! Mindenkinek kellemes hétvégét!-azzal becsapta a naplót. Felkaptam a táskám és én is indulni akartam Virág után, amikor Tölgyessy utánnam szólt:
-Várj Alma, veled beszédem lenne!
Virág megvonta a vállát és azt mondta hogy:
-Megvárlak a suliboxodnál!-azzal eltűnt.
-Bizonyára tudod, hogy a tizenkettedikesek a jövő héten Londonba utaznak...
Bólintottam. A suliban minden évben a végzősök két hétre elutaztak Londonba.
-És a te kitűnő angoltudásodra hivatkozva beszéltem az igazgatónővel. Aki megengedte hogy ezúttal te is velük utazz.
A kis lélekjelenlétem árán, de nem estem össze. Én meg London? Ok, két külön fogalom.
-Köszönöm, de nem hiszem...
Ekkor egy árny rontott be és befogta a szám.
-Jajj, tanárnő tudja Alma odavan az ötletéért és alig tud szóhoz jutni!-ekkor jöttem rá, hogy aki mögöttem áll nem más mint Virág. Szóval egész végig hallgatózott.-Megjegyzem én szoktam korrepetálni szombatonként!-cincogott és bevetette a csábos mosolyát.
Megjegyzem Virág annyit se tud angolul, mint én..!
Tölgyessy bólintott:
-Akkor ezekszerint te is utazni szeretnél. Jól van.
A hang, ami ekkor Virágból kiszakadt egyszerre volt sírás közeli és sikítás. De persze amint kiértünk a teremből rárivalltam:
-Ezt mégis hogy képzelted?!
-Alma nyugiiii!! Mit hogy képzeltem? Egy tuti utazás ráadásul ott lakik a THE WANTED!!!
Persze! Miért nem jutott eszembe? London=The Wanted. Vagy One Direction. Mániája a fiúbandák utáni imádat.
-Oké?-kérdezte, de a választ tudta.-Már csak az ősöket kell meggyőzni...
Itt gúnyosan elmosolyodtam. Minden, minden gondot ki tud kerülni az én kis barátnőm, de a szüleink az a bolygó, ahol még Virág se győzhet...

-Hogy mi van?!
Éppen vacsoráztunk amikor felhoztam a London témát.
-Persze, mehetsz Londonba.-vágott értetlen arcot anyu.-Miért ne?
Ezt nem hiszem el! A szüleimre is most jött rá az engedhetnék?
Két óra múlva Virág hívott.
-Jujj!-sivítozott.-Megengedték! Anyu egyből belement!-aztán egy fokkal gyászosabb hangnemben fojtatta.-És neked?
Hatalmasat sóhajtottam:
-Meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése