3. fejezet

-Mi a...?-felültem az ágyban és a ét hortyogó végzősre meredtem. Aztán Virágra. Aki farmerban és pólóban állt előttem.
-Megkérdezhetem mit akarsz tenni?
-The Wanted koncert.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-MI?!
-Ne 'Mi?!'-zél nekem! Vedd fel azt a sapkát és gyere!-húzta a fejemre a rózsaszín baseball sapit.
-Ezt nem gondolhatod komolyan!
-Most miért nem? Kiszökünk aztán kész! A Say it on the radio-ra talán még odaérünk.-húzta a csizmáját.
-Te tényleg nem vagy komplett!-mondtam de én is felvettem a farmerom.
-Gyere mááár!-suttogta hisztérikusan.-Épp tiszta a levegő!
Kiléptünk a fekete folyosóra és végigfutottunk rajta. Le a lépcsőn és ki, a hal kapuján. Úgy csapott szembe a hideg londoni levegő, hogy csaknem elkábultam.
-Egyáltalán tudod hol van?
-Balra, aztán jobbra, jobbra és ott az aréna.
Megütközve néztem rá.
-Mi van? Szerinted mit csináltam amíg ti tévéztetek? T-É-R-K-É-P.
Ok. Tehát barátnőm mégse annyira hülye, mint tetteti. Jó tudni.
Szinte két perc alatt oda is értünk.
-Hogy akarsz bejutni?-kérdeztem és reméltem ezzel meg is fogtam.
Virág azonban kecsesen odasétált a jegypéntárhoz és felmutatott két jegyet!
-Ezt már meg se kérdezem.
-Jobban is teszed.
Ahogy beértünk az "arénába" (ami nem is volt igazából aréna hanem inkább kicsi szórakozóhely) megtöltötte a fejemet a Behind bars ritmusa. De aztán rögtön vége is lett.
-Na most jön a Say it on the radio.-súgta Virág.
-Ugye tudjátok mi lesz a következő szám?-búgta a mikrofonba Max, mire mindenki felordított.-Tehát: ki szeretnénk hívni, mindegyikünk egy lányt. Tom, kezdenéd?
Nem is tudtam, hogy szokás ez ennél a számnál. Mert azt tudtam, hogy JB One less only girl-jénél igen, de ezt nem.
Tom közbe kiválasztott egy szőke tizenhét éves lányt, aki szinte sírt az örömtől. Siva egy tiznkét év körüli barna kislányt, akit szinte el se tudta hinni, hogy ottvan. Max körülnézett a hátsó sorban üléknél aztán mosolyogva megkérdezte az előtte álló lányt, hogy:-Jössz? A lány úgy futott föl a színpadra, mintha az élete múlna rajta. Nathan-nél volt a legnagyobb sikítozás. Persze, hogy mindenki hozzá akart menni. Aztán megvonta a vállát és spontán rámutatt egy lányra. És végül Jay. Ő tényleg sokáig időzött. Úgy tűnt mintha az összes lányt szemügyre szeretné venni. Aztán ő is ugytett mint Nath. Spontán rámutatott valakire. És akkor megállt bennem az ütő.
Mert az a valaki én voltam.
Úgy éreztem vörösre pirulok, miközben utat vágok magamnak. Jay felhúzott a színpadra. Én pedig azt hittem ott esek össze. Lehet, hogy nem vagyok annyira beléjükesve mint Virág, de ez azért nekem is sok(k) volt.
Közben megkezdte a számot.
"I see you walk away, walk away..."
És akkor történt az egész. Biztos csak egy baráti puszit akart az arcomra nyomni, de én szerencsétlenségemre (vagy éppen szerencsémre?!) én is épp akkor fordultam hozzá.
Fogalmam sincs hogyan sikerült ekkorát alakítanom, mindenesetre:
Lesmároltam Jay McGuiness-t egy The Wanted koncert közepén...